Új csatorna nyomvonal

Még ősszel, a tetőfedő munkákkal párhuzamosan elkészült az új csatornabekötés is. Ebben a házban eredetileg a csatorna a kertben levő emésztőbe vezette ki a szennyvizet. A csatorna a pincefalon haladt végig.
Idővel bekötötték az utcáról a csatornát, és a pincefal lett áttörve ehhez. Csakhogy így kialakult egy nagy U betű a nyomvonalban, ami nem annyira jó egy csatornánál.
Tekintve, hogy ekkor még kérdéses volt, hogy egyáltalán megmarad-e a pince, és ha igen, akkor a csatorna helyén nem épp a lépcsőnek kéne lenni, arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a "legegyszerűbb", ha most, a nagy munkák alkalmával "kiegyenesíteném" a nyomvonalat. Ehhez a kerítés mellett meg kellett találni a csatornát, és egy árkot ásni a házig. Igen ám, de belül is kellett egy munkagödör, mégpedig úgy, hogy az alja egy szintben legyen a kinti árokkal. Mivel a belső padló kb. 60 centivel magasabban volt a kinti talajszintnél, így ennyivel mélyebb gödröt kellett ásni bent.
Na ez egy rohadt nagy munka volt, nem csinálnám újra még egyszer. Még csak nem is az ásás mennyisége volt sok, hanem az, hogy szűk volt a gödör, az ásó alig fért el, és egyre magasabbra kellett dobálni a földet.
Ezen kívül, belül még fel kellett törni a meglévő beton aljzatot az új csatorna nyomvonal mentén is.
Sajnos vagy szerencsére, nem tudom, ez a benti aljzatbeton annyira szar volt, hogy táblákban repedt, ahogy a kis vésőgépemmel törtem. Szóval a dolognak ez a része szerencsére nem volt nehéz, inkább csak hosszú és monoton.
Aztán egyik reggel jött a vizes ember, felmérte a mennyiségeket, és elment anyagot vásárolni. Még felmérés közben eszembe jutott, hogy de jó lenne, ha a víz ugyanígy jönne be a házba, a csatorna mellett. Igen ám, de míg a csatorna 60 centi mélyen feküdt, a vízvezeték 140 centi mélyen... Így aztán megnyertem egy gyors árokmélyítő menetet még a csatorna fektetés előtt.
De ezután már szerencsére jó volt, épült a dolog, át lett törve az alap, alakult ki a lejtés, minden szép és jó volt... egészen addig, míg jött a gödör betemetése. Mert természetesen pont annyi kis csapadék szemerkélt előző nap óta, hogy a kint kiásott földkupac jó agyagosra nedvesedett. És így nem visszalapátolás lett, hanem ugyanazt a földmennyiséget lényegében még egyszer ásóval meg kellett mozgatni. Közben meg ugye gyakran taposni. Bent a csapadék nem volt, de a földmennyiség és döngölés igen. Hát nem volt nehéz aznap elaludnom...

(úgy látom a képek sorrendjét összekeverte a blog..)