Miért? Hogyan?

Két kislányunk van (1,5 és 3,5 évesek) és jelenleg egy 52 négyzetméteres budapesti társasházi lakásban élünk albérletben. Kicsi. Nagyon. Második emelet, lift nincs. Ebbe a bekezdésbe könnyen bele lehet kötni, mert hogy "sokan felnőttek így", de nem ez a fontos. Mi azt éreztük, hogy ez így nem fog menni hosszú távon.

Feleségem családi házban nőtt fel, én is nagyon szeretnék kertes házat, és a gyerekek mozgásigényének hirtelen drasztikus megnövekedése (na meg a kellően alacsony hitelkamatok) következtében elhatároztuk, hogy belevágunk a keresésbe.

Feleségem családja biatorbágyi, így azt a környéket nagyjából ismertük, szerettünk volna egy minél csendesebb agglomerációs településre költözni, de a munka engem Budapestre köt, így napi bejárásra kell berendezkednem.

Sokáig ment a dilemma, hogy felújítandót vegyünk, vagy jó állapotút, mennyire vállaljuk be a távolságot Budapesttől, mekkora telket szeretnénk, stb., stb. Arra jutottunk, látva az ingatlanpiacot, meg a pénztárcánkat, hogy az építkezés eleve kiesik, és jó állapotú, azonnal költözhető ház meg nem nagyon van eladó az általunk megengedhető ártartományban.

Lényeg a lényeg, végül egy biatorbágyi felújítandó kockaházat vettünk. A ház eredeti mérete nettó 80 nm, ehhez építettek hozzá két ütemben épületrészt, így a nettó alapterület 100 nm felett van. Sajnos a hozzáépítés állapota bontandó.

A ház egy klasszikus kockaház, az a változat, amikor a házon belül két főfal van. Két nagy szoba néz az utcafrontra, nagy előtér, egy kis szoba meg a konyha a kert felé, fürdőszoba és WC a folyosó végén. Íme (ez az építész általi felmérés rajza, csak ez van sajnos, viszont nem akartam egy az egyben feltenni, ezért van sok minden levágva):

Az látszik még, hogy az utcafronti ablakok a déli fekvésűek. Ez jó is meg rossz is, de erről majd később. Van egy 11 nm-es pince a ház alatt, illetve mellette egy kút.

A házról képeket majd később teszek fel, egyelőre még nem volt birtokba adás, a hitelszerződés aláírása a következő lépés.